Az SPI (Serial Peripheral Interface) megértése – Átfogó útmutató

Az SPI (Serial Peripheral Interface) egy szinkron soros kommunikációs interfész, amely lehetővé teszi az adatok átvitelét egy mikrokontroller vagy egy mikroprocesszor és külső eszközök között. Ez egy full-duplex interfész, ami azt jelenti, hogy az adatok egyidejűleg mindkét irányba továbbíthatók.

Az SPI-t általában a beágyazott rendszerekben használják perifériákkal, például érzékelőkkel, kijelzőkkel és flash memóriával való kommunikációra. Ez egy népszerű interfész, mert viszonylag egyszerűen kivitelezhető, és nagy sebességű kommunikációt tesz lehetővé több eszközzel.

Az SPI-busz négy vagy öt vezetékből áll:

1. SCK (óra): Ez az órajel, amely szinkronizálja a mikrokontroller és a periféria közötti adatátvitelt.
2. MOSI (master output slave input): Ez az adatsor, amely az adatokat a mikrokontrollertől a perifériás eszközig továbbítja.
3. MISO (master input slave output): Ez az adatvonal, amely a perifériáról a mikrokontrollerre továbbítja az adatokat.
4. CS (chip kiválasztása): Ez az a vonal, amely kiválasztja a kommunikálni kívánt eszközt.
5. IRQ (megszakítás): Ez egy opcionális vonal, amelyet a periféria felhasználhat arra, hogy figyelmet kérjen a mikrokontrollertől.

SPI-t széles körben használják számos alkalmazásban, beleértve a robotikát, az autógyártást, az orvosi eszközöket és a fogyasztói elektronikát. Ez egy sokoldalú interfész, amely a rendszer speciális követelményeitől függően rövid és távolsági kommunikációra egyaránt használható.