Ézsau és Jákob története: Bibliai és Koráni mese

Esra (más néven Esav vagy Edom) egy alak a héber Bibliában és a Koránban, akit hagyományosan Jákob (más néven Izrael) bátyjaként azonosítanak. Ézsau és Jákob története a Héber Biblia egyik legismertebb története, és a történelem során többféleképpen értelmezték.

Röviden a történet így hangzik: Izsákot, Jákob és Ézsau apját meséli el Istenem, hogy idősebb fia, Ézsau szolgálja kisebbik fiát, Jákóbot. Rebeka, Jákob anyja azonban meghallja ezt a próféciát, és tervet dolgoz ki annak biztosítására, hogy Ézsau helyett Jákob kapja meg az áldást. Meggyőzi Jákóbot, hogy adja ki magát Ézsaunak, és hozzon neki egy finom ételt, hogy rávegye Izsákot az áldásra. Jákob ezt teszi, és Izsák akaratlanul is Jákobnak adja az áldást Ézsau helyett.

Ézsau durva és szőrös emberként ábrázolja, aki szereti a vadászatot, és nem különösebben vallásos, míg Jákóbot könnyed beszédű és ravasz egyéniségként ábrázolják, akit kedvelnek. Isten. Ézsau és Jákob történetét sokféleképpen értelmezték a történelem során, egyesek a jó és a rossz harcának, mások két különböző kultúra vagy vallás konfliktusának, mások pedig az emberi állapot metaforájának tekintik. Az iszlám hagyomány, Esra prófétának számít, és a Korán több versében is említik. Úgy gondolják, hogy igaz ember volt, akit Isten kiválasztott népe vezetésére, de végül nem engedelmeskedett Isten parancsolatainak, és megbüntették engedetlenségéért.

Összességében Esra (vagy Esav vagy Edom) a zsidó és az iszlám vallásában egyaránt fontos alak. hagyományait, történetét pedig sokféleképpen értelmezték a történelem során.