A bátor szüfrazsettek, akik a nők szavazati jogáért harcoltak

A szüfrazsettek nők voltak, akik a 20. század elején a választójogért harcoltak. A „szüfrazsett” kifejezést Charles Masterman brit újságíró alkotta meg 1906-ban, hogy leírja azokat a nőket, akik aktívan harcoltak a választójogért, szemben azokkal, akik egyszerűen támogatták azt.

A szüfrazsettek nők egy csoportja voltak, akik hajlandóak voltak. hogy radikális és gyakran illegális taktikákkal hívják fel a figyelmet ügyükre. Felvonulásokat, gyűléseket és demonstrációkat szerveztek, és néhányan odáig mentek, hogy polgári engedetlenséget követtek el, például ablakokat törtek be vagy épületeket gyújtottak fel. A szüfrazsetteket erőszakkal és letartóztatással találták szembe a hatóságok, de tetteik hozzájárultak a nők választójogának támogatásához.

A szüfrazsett mozgalom az Egyesült Királyságban indult a 19. század végén, de a 20. század elején kapott lendületet. A mozgalmat olyan prominens személyiségek vezették, mint Emmeline Pankhurst és lányai, Christabel és Sylvia. A Pankhurst család megalapította a Női Szociális és Politikai Uniót (WSPU), amely a szüfrazsettek fő szervezete lett az Egyesült Királyságban.

A szüfrazsettek jelentős ellenállásba ütköztek a kormány és az egész társadalom részéről. Sokan úgy vélték, hogy a nők nem képesek a politikában való részvételre, és úgy látták, hogy a szüfrazsettek veszélyt jelentenek a hagyományos nemi szerepekre és a társadalmi rendre. A kormány erőszakkal válaszolt a szüfrazsettekre, olyan taktikákat alkalmazva, mint a bebörtönzés, éhségsztrájk és kényszertáplálás, hogy megpróbálja megtörni a szellemüket.

A kihívások ellenére a szüfrazsettek kitartottak a szavazati jogért folytatott harcban. Erőfeszítéseik végül meghozták gyümölcsüket, mivel az Egyesült Királyság 1928-ban szavazati jogot biztosított a nőknek. A szüfrazsett mozgalom más országokban is hasonló mozgalmakat inspirált, és megnyitotta az utat a nők jövő nemzedékei számára, hogy részt vegyenek a politikában és kiálljanak jogaikért.