A lakkbevonat számos felhasználási módja és típusa

A lakk olyan felületkezelés, amelyet fára vagy más anyagokra alkalmaznak, hogy megvédjék és fényes megjelenést kölcsönözzenek nekik. Gyanta, oldószerek és pigmentek kombinációjából készül, és általában ecsettel vagy szórópisztollyal hordják fel. A lakk gyorsan szárad, és kemény, tartós felületet képez, amely ellenáll a karcolásoknak és kopásnak. A lakkot évszázadok óta használják a világ különböző részein, beleértve Ázsiát és Európát, ahol hagyományosan a lakkfa (Toxicodendron) nedvéből állították elő. vernicatum). A nedvet kis bemetszéssel gyűjtötték össze a fa törzsében, majd más összetevőkkel, például lenolajjal és terpentinnel keverték össze, hogy lakkot kapjanak. A lakk ma is természetes anyagokból készül, de kapható szintetikus forma. A szintetikus lakk különféle vegyi anyagokból készül, beleértve a cellulózból származó nitrocellulózt és a vajsavból származó butirátot. Ezek az anyagok olcsóbbak és könnyebben megmunkálhatók, mint a hagyományos lakkok, de előfordulhat, hogy a tartósságuk vagy minőségük nem ugyanolyan, mint a természetes lakkok.
Többféle lakk kapható, többek között:
1. Nitrocellulóz lakk: Ez a szintetikus lakk leggyakoribb típusa, és a nitrocellulóz oldószerben, például etanolban vagy acetonban való feloldásával készül. Gyorsan szárad és kemény, fényes felületet képez.
2. Butirát lakk: Az ilyen típusú lakkokat a butirát oldószerben, például etanolban vagy acetonban való feloldásával állítják elő. Kicsit puhább felületű, mint a nitrocellulóz lakk, de így is nagyon tartós és karcálló.
3. Celofán lakk: Az ilyen típusú lakkokat cellulóz-acetát oldószerben, például etanolban vagy acetonban való feloldásával állítják elő. Enyhén rugalmas felülettel rendelkezik, és gyakran használják bútorokon és egyéb tárgyakon, amelyeknek repedés nélkül kell hajlítaniuk vagy hajlítaniuk.
4. Poliuretán lakk: Ezt a típusú lakkot úgy állítják elő, hogy egy poliolt (több hidroxilcsoportot tartalmazó alkoholt) diizocianáttal reagáltatnak katalizátor jelenlétében. Nagyon kemény, tartós felülettel rendelkezik, és gyakran használják padlókon és más nagy forgalmú helyeken.
5. Vízbázisú lakk: Ezt a típusú lakkot úgy állítják elő, hogy egy gyantát vízben oldanak fel, nem pedig oldószerben, például etanolban vagy acetonban. Kevésbé mérgező és gyengébb szagú, mint a hagyományos lakk, de előfordulhat, hogy nem olyan tartós, vagy nem ugyanolyan fényességgel rendelkezik.
A lakkot számos területen használják, többek között:
1. Famegmunkálás: A lakkot gyakran használják fából készült bútorok, szekrények és egyéb tárgyak befejezésére. Kemény, tartós felületet biztosít, amely megvédi a fát a karcolásoktól és a kopástól.
2. Gépjárműipar: A lakkot autók és más járművek festésére, valamint átlátszó bevonat felvitelére használják, hogy megvédjék a festéket és fényes felületet kapjanak.
3. Aerospace: A lakkot arra használják, hogy megvédjék a repülőgépek és az űrhajók felületét a nehéz űrviszonyoktól, és sima, tartós felületet biztosítsanak.
4. Hangszerek: A lakkot gyakran használják hangszerek, például gitárok és hegedűk befejezésére, hogy kemény, tartós felületet biztosítsanak, amely megvédi a fát a karcolásoktól és a kopástól.
5. Művészetek megőrzése: A lakkot néha műalkotások helyreállítására és védelmére használják, különösen a fából vagy más szerves anyagokból készülteket. Segíthet megőrizni a műalkotás eredeti felületét és színét, ugyanakkor védőgátat is biztosít a sérülések és kopások ellen.