A megosztottság megértése a művészettörténetben

A divíziós kifejezés a művészettörténetben egy olyan festészeti stílus leírására szolgál, amely a 19. század végén és a 20. század elején alakult ki, különösen Olaszországban és Franciaországban. Arra a gyakorlatra utal, hogy egy kompozíciót különálló területekre vagy szakaszokra osztanak, amelyek mindegyikét más-más technikával vagy stílussal kezelik. Ez magában foglalhatja a különböző ecsetvonások, színek vagy textúrák használatát a kép mélységének és összetettségének érzetének megteremtése érdekében.

A megosztottságot gyakran használták olyan művészek, akik igyekeztek elszakadni a hagyományos festészeti technikáktól, és modernebb, dinamikusabb, kifejező stílus. A leghíresebb divíziós festők közé tartozik Georges Seurat, Paul Signac és Henri-Edmond Cross.

A „divisionista” kifejezést ma nem használják általánosan, de néhány művészettörténeti szövegben és vitában még mindig megtalálható. Gyakran használják olyan festmények leírására, amelyek ezt a jellegzetes stílust mutatják, vagy megkülönböztetik őket más, hagyományosabb technikákat alkalmazó alkotásoktól.