A végtelen igék megértése az angol nyelvtanban

A nyelvészetben a „nem véges” olyan igealakra utal, amelyek nem végesek, vagyis nem fejeznek ki teljes gondolatot vagy cselekvést. A véges igék ezzel szemben egy befejezett cselekvést vagy egy adott időpontot fejeznek ki. A nem véges igék közé tartoznak a főnévi igenévek, a gerundok és a participiumok.

Íme a nem véges igék egyes típusainak bontása:

1. Infinitivus: Az infinitivus egy "to"-val kezdődő igealaka, amely főnévként, melléknévként vagy határozószóként működik. Ilyenek például a „futni”, „enni” és „lenni”. Az infinitivusok az igék alanyaként, tárgyaként vagy kiegészítéseként funkcionálhatnak.
2. Gerund: A gerund egy "-ing" végződésű igealak, amely főnévként funkcionál. Ilyen például az „úszás”, „tánc” és „írás”. A gerundok alanyként, tárgyként vagy igék kiegészítéseként funkcionálhatnak.
3. Résznév: A melléknévi igenév egy igealak, amely melléknévként funkcionál, és egy főnevet ír le. Kétféle igenevékenység létezik: jelen ("-ing" végződés) és múlt ("-ed" végződés). Ilyenek például a „futás”, „megevett” és „írva”. A participiumok melléknévként vagy igék kiegészítéseként működhetnek.

A nem véges igék fontosak az angol nyelvtanban, mert számos nyelvtani szerkezetet és jelentést tesznek lehetővé. Például az infinitívum egy mondat alanyaként, míg a gerund egy ige tárgyaként vagy egy prepozíciós kifejezés alanyaként működhet. A participiumok segítségével összetett igei struktúrákat hozhatunk létre, vagy olyan korábbi cselekvést írhatunk le, amely a mondat fő műveletéhez kapcsolódik.