Anaglifoszkóp: 3D-s képnézegető eszköz a 20. század elejéről

Az anaglifoszkóp egy olyan eszköz, amely vörös és kék szűrőket használ, hogy 3D képet hozzon létre egy pár 2D képből. Az eszközt a 19. század végén találták fel, és a 20. század elején népszerű volt, mivel 3D-s képeket nézhet meg speciális szemüveg nélkül.

Az anaglifoszkóp két lencsével működik, az egyik piros és a másik kék szűrővel. , hogy szétválasszuk a két képet és megteremtsük a mélység illúzióját. A néző egyszerre néz át a piros és a kék lencsén, létrehozva a 3D-s hatást.

Az anaglifoszkópokat általában a 20. század elején használták 3D-s képek megtekintésére filmekben és más médiában. Reklámban és egyéb szórakoztatási formákban is használták őket. A modernebb 3D-s technológiák, például a polarizált szemüveg és a digitális vetítés megjelenésével azonban az anaglifoszkóp nagyrészt kiesett a használatból.

Érdemes megjegyezni, hogy az anaglifoszkópokat még ma is használják bizonyos szűk körű alkalmazásokban, például az orvosi képalkotásban és a történelmi fényképek tanulmányozása. Ezeket azonban többnyire a modernebb 3D technológiák váltották fel.