Az epistílusok megértése az építészetben: Útmutató a funkciójukhoz és a kialakításukhoz

Az építészetben az epistyle vagy epistylium (többes számban: epistyles vagy epistylia) egy öntött keret, amely az épület falainak tetején, a párkány vagy más díszítő díszlécek felett fut. A tető alátámasztására szolgál, és kész megjelenést kölcsönöz az épület külsejének.

Az epistília különféle anyagokból készülhet, például kőből, téglából vagy fából, és díszíthető faragványokkal, modillonokkal vagy egyéb díszekkel. . Egyes esetekben az epistília korlátként vagy mellvédként is szolgálhat, biztonsági korlátot biztosítva a tetővonal mentén.

Az „epistyle” kifejezés a görög „epistylon” szóból származik, ami „cserepréteg vagy réteg”. Az ókori görög és római építészetben gyakran használták az öntött keret leírására, amely a tetőn lévő cserepeket vagy palákat támasztotta alá. A kifejezést ma is használják az építészeti tervezésben és a műemlékvédelemben, hogy a klasszikus és hagyományos épületek e jellegzetességére utaljanak.