A CCD technológia megértése a digitális képalkotásban

A CCD a Charge-Coupled Device rövidítése. Ez egyfajta képérzékelő technológia, amelyet digitális fényképezőgépekben és más képalkotó eszközökben használnak. A CCD képérzékelőben a fényt a fotodióda tömbnek nevezett felületre fókuszálják. A tömb minden pixele fotodiódák csoportjából áll, amelyek a beérkező fényt elektromos töltésekké alakítják. A töltések ezután átkerülnek a szomszédos pixelekre, és olyan hullámzási effektust hoznak létre, amely a töltéseket a teljes tömbben mozgatja. Ezt a folyamatot töltéscsatolásnak nevezik. A kapott elektromos jelet ezután felerősítik és feldolgozzák digitális kép előállítására. A CCD technológiát már évek óta széles körben használják digitális fényképezőgépekben, kamerákban és más képalkotó eszközökben, de az utóbbi években nagyrészt felváltotta a CMOS (Complementary Metal-Oxide-Semiconductor) technológia. A CCD érzékelők számos előnnyel rendelkeznek a CMOS érzékelőkkel szemben, beleértve a nagyobb érzékenységet, alacsonyabb zajszintet és jobb színvisszaadást. Van azonban néhány hátrányuk is, mint például a nagyobb energiafogyasztás és a lassabb kiolvasási idő. Ennek eredményeként a CCD technológiát még mindig használják egyes speciális alkalmazásokban, például csúcskategóriás tudományos kamerákban és csillagászati teleszkópokban.