A Cordite története és jelentősége a katonai fegyverekben

A cordite egyfajta füstmentes hajtóanyag, amelyet a 19. század végén találtak fel. Ez nitroglicerin, pisztolygyapot és kis mennyiségű „szurok” nevű vegyszer keveréke, amely segít stabilizálni a keveréket, és megakadályozza annak idő előtti felrobbanását. A corditet széles körben használták katonai fegyverekben az első és a második világháborúban, beleértve a tüzérségi lövedékeket, géppuskákat és puskákat.

A kordit erősebb és stabilabb hajtóanyag, mint a fekete por, amely a lőfegyverekben használt elsődleges hajtóanyag volt a kordit. A kordit lassabban és következetesebben ég, mint a fekete por, ami pontosabb és megbízhatóbb égetést tesz lehetővé. A kordit azonban több füstöt és maradékot is termel, mint a fekete por, ami megnehezítheti a kezelést és a tisztítást.

Idővel a korditot nagyrészt korszerűbb hajtóanyagok, például nitrocellulóz és poliuretán alapú vegyületek váltották fel. Ezek az újabb hajtóanyagok még stabilabbak és konzisztensebbek, mint a kordit, és kevesebb füstöt és maradékot termelnek. A kordit azonban továbbra is a hadtörténelem fontos része, és még mindig használják bizonyos speciális alkalmazásokban, például régi lőfegyverek gyártásában és történelmi felidézésekben.