A kariatidák ereje és szépsége az ókori görög építészetben

A kariatida (görögül: καρυάτις, karyatidos) egy faragott női alak, amely oszlopként vagy oszlopként szolgál. A kifejezés a görög karyatides szóból származik, ami azt jelenti, hogy „női tornáclakók”.

Az ókori görög építészetben a kariatidákat oszlopokként használták az épületek ábrázolásának alátámasztására, különösen a klasszikus időszakban. Gyakran ábrázolták őket fiatal nőkként, akik terhet cipelnek a fejükön, jelképezve az épület szerkezetének súlyát. A kariatida leghíresebb példája az athéni Erechtheionban található a Leányok tornáca, amely hat kariatidával támasztja alá a tornácot.

A kariatidákat a későbbi építészeti stílusokban, például a neoklasszicizmusban is használták, és népszerű motívummá váltak művészet és dizájn. Gyakran társítják őket a nőiességgel, az erővel és a támogatással, és különféle összefüggésekben közvetítik ezeket a tulajdonságokat.