A Laudes erőteljes öröksége: Középkori latin himnuszok és hatásuk a modern istentiszteletre

A Laudes egyfajta latin himnusz vagy dicsérő ének. A "laud" szó a latin "laudare" szóból származik, ami azt jelenti, hogy "dicséret". Laude-okat gyakran énekeltek vallási szertartásokon, különösen kolostorokban és kolostorokban, és az Isten iránti odaadás és imádat kifejezésére használták. Jellemzően metrikus szerkezetűek voltak, és latinul írták őket, bár néhány laude népnyelven is készült, például ófrancia vagy középangol.

A Laudes a katolikus egyház liturgikus hagyományának fontos részét képezte, és számos híres himnusz és ének, a ma is énekelt középkori laude-hagyományban gyökereznek. Például a híres "Dies Irae" (A harag napja) himnusz eredetileg a 13. században írt laudáció volt. További jól ismert dicséretek közé tartozik a "Te Deum" és a "Veni, Creator Spiritus". A Laude-t nemcsak istentiszteletek alkalmával énekelték, hanem világi környezetben is, például udvarban vagy fesztiválokon. Gyakran olyan hangszerek kísérték őket, mint a lant vagy az orgona, és néha hivatásos zenészek vagy kórusok adták elő őket.

Összességében a laudáció fontos részét képezte a középkor zenei és liturgikus örökségének, és örökségük ma is sok helyen hallható. himnuszokat és dalokat, amelyeket ma énekelnek.