A Paradidymis bonyolultságának kibontása az ókori görög filozófiában

A Paradidymis (görögül: παράδυμις) az ókori görög filozófiában, különösen Platón és Arisztotelész műveiben használt kifejezés. „Feltételezésnek” vagy „feltevésnek” fordították, de jelentése összetettebb és árnyaltabb, mint azt ezek az egyszerű fordítások sugallják.

Platón dialógusaiban a paradidimiszt gyakran használják azon hipotetikus vagy képzeletbeli forgatókönyvek leírására, amelyeket Szókratész használ a filozófiai kérdések feltárására. Például a Köztársaságban Szókratész egy ideális társadalom paradidymisét használja annak feltárására, hogyan nézhet ki az igazságosság. Ebben az értelemben a paradidymis egy gondolatkísérletre vagy egy hipotetikus forgatókönyvre utal, amelyet egy filozófiai koncepció vagy ötlet feltárására használnak.

Arisztotelész műveiben a paradidymis kifejezést a logikai érvelés alapjául szolgáló feltevések vagy premisszák leírására használják. Például a szillogisztikus érvelésről szóló munkájában Arisztotelész azt tárgyalja, hogyan lehet azonosítani és értékelni egy érvelés paradidymisét, amelyeknek igaznak kell lenniük ahhoz, hogy a következtetés logikusan követhető legyen. Ebben az értelemben a paradidymis a mögöttes előfeltevésekre vagy feltételezésekre utal, amelyek szükségesek egy érv érvényességéhez.

Összességében a paradidymis egy olyan kifejezés, amely kiemeli a feltevések és hipotetikus forgatókönyvek fontosságát a filozófiai érvelésben. Hangsúlyozza azt az elképzelést, hogy a világról alkotott felfogásunkat a róla alkotott feltevéseink határozzák meg, és ezek a feltételezések mélyreható hatással lehetnek arra, hogyan gondolkodunk és értünk a valóságról.