Az oltás művészete: A növények összekapcsolásának különböző módszereinek megértése

Az oltás olyan kertészeti technika, amelyben az egyik növény szövetdarabját (úgynevezett sarj) egy másik növény gyökérrendszeréhez (az úgynevezett alanyhoz) kapcsolják. Az oltás célja, hogy az oltás kívánatos tulajdonságait, például a termés minőségét vagy a betegségekkel szembeni ellenálló képességét ötvözze az alany erős és egészséges gyökereivel.

Az oltványok a szár és az alany összekapcsolásának különböző módjai. Többféle oltvány létezik, többek között:

1. Ostoros és nyelves oltás: Ez egy egyszerű módszer, amikor a vesszőt vékony szeletekre vágják, az alanyot pedig V-alakú bevágással. A két darabot ezután összeillesztjük úgy, hogy az ostort (a szár hosszú, vékony részét) a nyelvbe (a V alakú bevágás az alanyban) helyezzük.
2. Hasadékoltás: Ez a módszer abból áll, hogy az alanyot hasadékba vágják (V-alakú bemetszés), és a vesszőt behelyezik a hasadékba. Az oltványt szalaggal vagy speciális oltóanyaggal kell a helyén tartani.
3. Közelítő oltás: Ez a módszer magában foglalja a sarj és az alany összekapcsolását úgy, hogy a két darabot egymáshoz közelítik, és szalaggal vagy speciális oltóanyaggal rögzítik.
4. Inlay oltás: Ez a módszer abból áll, hogy az alanyot sík felületre vágják, és a sarkot belehelyezik a sík felületbe, így szövetzseb jön létre, amely a helyén tartja az oltást.
5. Feszített oltás: Ez a módszer magában foglalja a sarj és az alany összekapcsolását, miközben megfeszítik az oltványt, ami elősegíti a csatlakozást és elősegíti a gyógyulást.

Minden oltványtípusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, és az oltvány kiválasztása a az oltandó növények speciális igényei.