Bacchus: A bor, a mulatság és a részegség római istene

Bacchus a bor, a mulatság és a részegség római istene. Dionüszosz görög istenként is ismert. A mitológiában Bacchus Zeusz istennek és a halandó Szemelenek született. Apja, Zeusz nem volt elégedett felesége terhességével, és úgy próbálta megakadályozni, hogy ez megtörténjen azzal, hogy halandónak álcázta magát és elcsábította. Semele azonban végül felfedezte Zeusz valódi kilétét, és egy villám ölte meg hübriszéért.
Bacchust Athéné istennő nevelte fel, és hatalmas és tisztelt istenséggé nőtt fel. A bulik, a zene és a bor iránti szeretetéről volt ismert, és gyakran ábrázolták szőlő- és szőlőkoronával, thyrsust (szőlőszárból készült botot) cipelve, és egy csoport meenáddal (női követők, akik jelenléte az extatikus őrület állapotába sodorta).
Bacchust az emberiségnek az elnyomó szabályok és konvenciók alóli felszabadításával is összefüggésbe hozták, és gyakran a szabadság és az individualizmus bajnokaként ábrázolták. Istentisztelete bonyolult rituálékból és szertartásokból állt, beleértve a nagy mennyiségű bor fogyasztását is, amelyről azt hitték, hogy a lelki extázis állapotát és az istenivel való kapcsolatot idézi elő. A modern időkben a Bacchus nevet mindenre utaltak, ami mulatozáshoz, túlzáshoz vagy kényeztetéshez kapcsolódik, mint például egy bakkánorgia vagy egy vad és extravagáns buli.