Dilatánsok megértése: egyedi tulajdonságokkal rendelkező nem newtoni folyadékok

A dilatáns kifejezés olyan anyagok leírására szolgál, amelyek nem newtoni folyadékviselkedést mutatnak, különösen viszkozitáscsökkenést mutatnak, ha megnövekszik a nyírófeszültségnek vagy a deformáció sebességének. Más szóval, ahogy az anyagra kifejtett erő növekszik, az anyag viszkozitása csökken, így könnyebben tud folyni. A dilatánsok jellemzően részecskék, például szilícium-dioxid vagy alumínium-oxid keverékeiből állnak, amelyeket folyékony közegben szuszpendálnak. Amikor nyírófeszültségnek vannak kitéve, a részecskék elhaladnak egymás mellett, amitől a folyadék elvékonyodik és viszkozitása csökken. Ez a viselkedés ellentétes a newtoni folyadékok viselkedésével, amelyek állandó viszkozitást mutatnak, függetlenül az alkalmazott nyírófeszültség mértékétől. A dilatánsok számos egyedi tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek hasznossá teszik őket különféle ipari és technológiai alkalmazásokban. Használhatók például sűrítőszerként fúrási iszapokban, ahol a nagy nyomás alatti hígítási és folyási képességük előnyös a fúrólyuk stabilitásának megőrzéséhez. Bevonatokban és ragasztókban is használhatók teljesítményük és tartósságuk javítására. Ezenkívül tanulmányozták a dilatánsokat az orvosbiológiai alkalmazásokban, például a gyógyszeradagoló rendszerekben és a szövetmérnöki állványokban való lehetséges felhasználásuk miatt. Összességében a dilatánsok az anyagok érdekes osztályát jelentik, amelyek nem newtoni folyadék viselkedést mutatnak, és sokféle alkalmazási lehetőséggel rendelkeznek.