Ibada megértése az iszlámban: Istentisztelet és Allah szolgálata

Az ibada (arabul: عبادة) egy arab szó, amely "imádatot" vagy "szolgálatot" jelent. Az iszlámban az ibada azokra az istentiszteletekre utal, amelyeket a muzulmánok azért végeznek, hogy közelebb kerüljenek Allahhoz, és hogy olyan életet éljenek, amely kedves neki. Ezek az istentiszteleti cselekmények magukban foglalják az imákat, a böjtöt, a jótékonykodást, a zarándoklatokat és az áhítat egyéb formáit.

Az ibada fogalma központi szerepet játszik az iszlámban, és a hit kinyilvánításával (shahada) és az imával együtt a hit öt pillérének egyike. (salat), jótékonykodás (zakat), böjt a ramadán idején (sawm), és zarándoklat Mekkába (hajj). A muszlimok úgy vélik, hogy ezen istentiszteleti cselekmények végrehajtásával eleget tesznek Allah iránti kötelességüknek, és az Ő akaratának megfelelő életet élnek.

Ibada két kategóriába sorolható: kötelező és önkéntes. A kötelező ibada magában foglalja a napi öt imát, a böjtöt a ramadán idején, és az életben legalább egyszer elzarándokolni Mekkába. Az önkéntes ibada más istentiszteleteket is magában foglal, mint például a jótékonykodás, a betegek vagy rászoruló emberek látogatása, valamint az elhunytakért mondott imák.

Az iszlám hagyományban az ibada a lélek megtisztításának, az önfegyelem fejlesztésének és az alázatosság érzésének ápolásának egyik módja. és alávetette magát Allahnak. A muszlimok azáltal, hogy istentiszteletet hajtanak végre, azt hiszik, hogy nemcsak Allah iránti kötelességüket teljesítik, hanem útmutatást és bocsánatot is kérnek bűneikért.