A befolyásos szimulációs programozási nyelv: úttörő objektum-orientált programozás és még sok más

A Simula egy programozási nyelv, amelyet az 1960-as években Ole-Johan Dahl és Kristen Nygaard fejlesztett ki a Norvég Számítástechnikai Központban. Úgy tervezték, hogy általános célú nyelv legyen az épületrendszerek szoftveréhez, és ez volt az egyik első nyelv, amely olyan funkciókat tartalmazott, mint az objektum-orientált programozás és a szemétgyűjtés.

A „Simula” név a latin „simulare” szóból származik. ami azt jelenti, hogy "szimulálni". A nyelvet eredetileg összetett rendszerek szimulációjának eszközeként fejlesztették ki, de gyorsan egy teljes értékű programozási nyelvvé fejlődött, sokféle alkalmazással.

A Simula más programozási nyelvek fejlesztésére gyakorolt hatásáról ismert, beleértve a C++, Java, és Python. Ez volt az első nyelvek egyike is, amely a természetes nyelvhez hasonló szintaxist használt, ami megkönnyíti az emberek olvasását és megértését.

A Simula néhány kulcsfontosságú jellemzője:

* Objektumorientált programozás: A Simula volt az egyik első nyelv objektumorientált programozási (OOP) fogalmak, például osztályok, objektumok és öröklődés bevezetésére.
* Szemétgyűjtés: A Simula volt az első nyelv, amely tartalmazta az automatikus szemétgyűjtést, ami megszabadítja a programozót attól, hogy a memóriakezelés miatt aggódjon.
* Blokkstruktúra: A Simula bevezette a blokkstruktúrák koncepcióját, amelyek lehetővé teszik a programozók számára, hogy utasítások sorozatát definiálják, amelyek együtt, egyetlen egységként végrehajthatók.
* Funkcionális programozás: A Simula támogatja a funkcionális programozási technikákat, például a magasabb rendű függvényeket és a lezárásokat.

Összességében a Simula fontos nyelv a programozás történetében, mert számos innovatív funkciót vezetett be, amelyek azóta a modern programozási nyelvek szabványossá váltak.