A brutalizmus megértése az építészetben: a funkcionalitásból és az őszinteségből született stílus
A brutalizmus egy építészeti stílus, amely az 1950-es években alakult ki, és az 1960-as és 1970-es években vált népszerűvé. A "brutalizmus" kifejezés a francia "beton brut" szóból származik, ami "nyers betont" jelent. Ezt a stílust a nyers, befejezetlen beton és más anyagok, például acél, üveg és tégla felhasználása jellemzi, hogy gyakran masszív, monolitikus és impozáns épületeket hozzanak létre.
A brutalista építészet a díszestől való elszakadás vágyából született. és a 20. század elején népszerű dekorációs stílusok. Úgy tekintették, mint olyan épületeket, amelyek funkcionálisak, hatékonyak és becsületesek az anyaghasználatban. A stílust gyakran társították a modernizmushoz és az „az anyagokban való igazság” gondolatához, amely szerint az épületeket látható és szerény anyagokból kell készíteni.
A brutalista építészet néhány kulcsfontosságú jellemzője:
1. Nyersbeton: A brutalista épületek gyakran fedetlen, befejezetlen betont tartalmaznak, ami durva, masszív megjelenést kölcsönöz nekik.
2. Hatalmas lépték: A brutalista épületek gyakran nagyok és impozánsak, hatalmas léptékük pedig megfélemlíthet.
3. Egyszerű formák: A brutalista épületeket gyakran egyszerű, geometrikus formákkal tervezik, például téglalapokkal, kockákkal és hengerekkel.
4. Minimális ornamentika: A brutalista építészetet az ornamentika hiánya jellemzi, a díszítőelemek kevés vagy egyáltalán nem.
5. Ipari anyagok használata: A brutalista épületekben gyakran használnak ipari anyagokat, például acélt, üveget és téglát, amelyek haszonelvű hangulatot kölcsönöznek nekik.
A brutalista építészet néhány figyelemre méltó példája a londoni Nemzeti Színház, a párizsi Pompidou Központ és a Yale Egyetem Művészeti és építészeti épület New Havenben, Connecticutban. Míg a stílust kritizálták hideg, impozáns jellege miatt, dicsérték őszinteségéért, egyszerűségéért és funkcionalitásáért is.
Ez tetszik
Ez nem tetszik
Tartalmi Hiba jelentése
Megosztás
