A dragonyoskodás története: katonai taktika gyalogos katonák számára

A dragonyoskodás egy katonai taktika, amelyben a gyalogos katonákat leszállják lovaikról, és gyalogosként használják őket. Ezt a taktikát általában a 18. és 19. században használták, a lovasság széles körben elterjedt használata előtt.

A „dragoon” kifejezés a francia „sárkány” szóból származik, amely egy lovas gyalogos típusára utalt, aki sárkányt vagy hosszú fegyvert vitt. , a lován. Idővel ezt a kifejezést minden olyan gyalogos katonára használták, aki lóra ült, függetlenül attól, hogy hordott-e sárkányt vagy sem.

A dragooninget gyakran használták a gyalogsági egységek mobilitásának és rugalmasságának növelésére. Lovaik leszállásával a katonák gyorsabban és könnyebben haladhattak sűrű terepen, például erdőkön és hegyeken, és szorosabb harcot folytathattak az ellenséggel anélkül, hogy nehézkes lófelszerelésre lett volna szükségük. A dragonyoskodásnak azonban megvoltak a maga hátrányai. Lovaik nélkül a katonák nem tudtak gyorsan mozogni nagy távolságokon, és sebezhetőbbek voltak a lovassági egységek támadásaival szemben. Ezenkívül a leszállt katonák gyakran kevésbé voltak hatékonyak nyílt terepen, ahol jobban ki voltak téve az ellenséges tűznek.

E korlátok ellenére a dragonyoskodás gyakori taktika maradt sok hadseregben a történelem során, beleértve a brit hadsereget is a napóleoni háborúk és az amerikai polgárháború idején. A „dragún” kifejezést ma is használják bizonyos katonai összefüggésekben a lovaikról leszállt gyalogsági egységekre.