A megalitok megértése: típusok, felhasználások és jelentősége

A megalit egy nagy kő, amelyet építmény vagy emlékmű felépítésére használtak, akár önmagában, akár hasonló kövek csoportjának részeként. A „megalit” kifejezés a görög „mega” szóból származik, ami „nagy” és a „lithos”, azaz „kő”.

A megalithokat a történelem során számos különböző típusú építmény építésénél használták, többek között:

1. Kőkörök: Sok őskori kőkör, mint például az angliai Stonehenge és a franciaországi Carnac kövek megalitokból áll.
2. Dolmen: Ezek megalitikus sírok, amelyek egy nagy kőlapból állnak, amelyet kisebb kövek támasztanak alá. A leghíresebb dolmen a mexikói Nap piramis.
3. Menhírek: Egyetlen álló kövek, gyakran megtalálhatók Európában, és úgy gondolják, hogy szertartási vagy vallási célokra használták őket.
4. Átjárósírok: Megalitikus sírok, amelyeknek egy keskeny járata van, amely egy kamrába vezet, ahol az elhunytak maradványait helyezték el. Ilyen például az írországi Newgrange és az egyiptomi abydosi Osireion.
5. Monolitok: Nagy, egyedi kövek, amelyeket építési vagy műemléki célokra faragtak vagy formáltak. A gízai Nagy Szfinx Egyiptomban a monolit példája.

A megalithokat gyakran használták fontos helyek, például temetkezési helyek, szent terek vagy határok megjelölésére. Arra is használták őket, hogy megemlékezzenek jelentős eseményekről vagy személyekről, és számos megalitikus szerkezetről kiderült, hogy az égitestekhez vagy más természeti jellemzőkhöz igazodtak.