A szőlőskert szimbolikája a kereszténységben

Az ampelosz egy görög szó, ami „szőlőültetvényt” vagy „szőlőtermő helyet” jelent. Az Újszövetségben Isten szőlőskertjére használják, és gyakran hozzák összefüggésbe Isten országával és Isten népével. János evangéliumában Jézus a szőlőtő és a szőlővesszők metaforáját használja, hogy leírja kapcsolata a követőivel. Azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a kertész” (János 15:1). Ahogyan a szőlőt meg kell metszeni ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen, ugyanúgy a hívőknek is meg kell tisztulniuk és megtisztulniuk ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjenek Isten országa számára. A Jelenések könyve Isten városát gyönyörű kertként írja le, fákkal, amelyeket az élet folyója ültetett, és a világ nemzetei meghívást kapnak, hogy jöjjenek és fogyasszák annak gyümölcsét (Jelenések 22:2). Ez a kép az Édenkertre emlékeztet, ahol Ádám és Éva feladata volt a kert gondozása és gondozása. A korai keresztény gyülekezetben a szőlőskert fogalmát gyakran használták a hívők közösségének metaforájaként. Pál apostol ezt írta korinthusi keresztény társainak: „Ti vagytok Isten mezője, Isten épülete” (1Kor 3:9), hangsúlyozva szerepüket, mint Isten kegyelmének és szeretetének kiművelésének és megjelenítésének helye. A szőlőültetvényt továbbra is használják a keresztény istentiszteletben és áhítatban, gyakran az Istennel való kapcsolatunk kifejezésére és arra való elhívásunkra, hogy gyümölcsöt teremjünk az ő királysága számára.