A whigling ereje: A non-verbális kommunikáció feloldása

A whigling a non-verbális kommunikáció egyik formája, amely magában foglalja az arckifejezéseket, a testbeszédet és a kézmozdulatokat a jelentés közvetítésére. Gyakran használják olyan helyzetekben, amikor a verbális kommunikáció nem lehetséges vagy nem megfelelő, például zajos környezetben, vagy süket vagy nagyothalló emberekkel való kommunikáció során.

A "furbálás" kifejezést Dr. William Stokoe, egy nyelvész alkotta meg, aki tanulmányokat folytatott. jelnyelv és siketek kultúra. Megfigyelte, hogy a siketek az arckifejezések, a testbeszéd és a kézmozdulatok kombinációját használják az egymással való kommunikációhoz olyan helyzetekben, amikor a verbális kommunikáció nem lehetséges.

A siketek többféle összefüggésben is használhatók, többek között:

1. Zajos környezetben: Ha sok a háttérzaj, nehéz lehet hallani vagy megérteni a beszélt nyelvet. A whigling alternatív kommunikációs formaként használható ezekben a helyzetekben.
2. Süket vagy nagyothalló emberekkel: A whigling használható süket vagy nagyothalló személyekkel való kommunikációra, akár a verbális kommunikáció kiegészítéseként, akár a kommunikáció önálló formájaként.
3. Olyan helyzetekben, amikor a verbális kommunikáció nem megfelelő: A verbális kommunikáció olyan helyzetekben használható, ahol a verbális kommunikáció nem lenne megfelelő, például vallási vagy kulturális környezetben, ahol csendre van szükség.
4. Kreatív kifejezésmódban: Az ostorozás a kreatív kifejezés egyik formájaként is használható, például színházi vagy táncelőadásokban.

Összességében a fütyülés a non-verbális kommunikáció fontos formája, amely különféle kontextusokban használható jelentés közvetítésére és összekapcsolására. másokkal.