A Koppen éghajlati osztályozási rendszer megértése

A Koppen egy klímaosztályozási rendszer, amelyet Wladimir Koppen német klimatológus dolgozott ki a 20. század elején. Ez a világ különböző régióinak átlagos havi hőmérsékletein és csapadékmintázatán alapul. A rendszer az éghajlatokat öt fő kategóriába sorolja:

1. Trópusi (A): Meleg és párás egész évben, kis szezonális ingadozással.
2. Sivatag (B): Nagyon meleg és száraz, korlátozott csapadékkal.
3. Mérsékelt (C): Enyhe hőmérséklet és mérsékelt csapadék, külön évszakokkal.
4. Kontinentális (D): Hideg telek és meleg nyarak, alacsony páratartalommal és nagy szezonális hőmérséklet- és csapadékingadozásokkal.
5. Poláris (E): Rendkívül hideg és száraz, alig vagy egyáltalán nem növényzet.

E fő kategóriák mindegyike további alkategóriákra oszlik a különböző régiók sajátos éghajlati jellemzői alapján. Például a trópusi kategórián belül vannak alkategóriák a forró és párás éghajlathoz esős évszakkal (Af), valamint a forró és száraz éghajlathoz, ahol kevés a csapadék (Am).

A Koppen-rendszert a klimatológusok és meteorológusok széles körben használják osztályozzák az éghajlatokat és tanulmányozzák a klímaváltozás hatásait. Kritizálták egyszerűsége és korlátozott képessége miatt, hogy megragadja a valós éghajlati minták összetettségét, de továbbra is hasznos eszköz a különböző éghajlati jellemzők alapvető jellemzőinek megértéséhez világszerte.