A manicheanizmus megértése: dualista filozófia és vallási mozgalom

A manicheanizmus egy filozófiai és vallási mozgalom, amelyet Mani iráni próféta (i.sz. 216-276) alapított a Kr.u. 3. században. A zoroasztrianizmus, a buddhizmus és a kereszténység elemeit ötvözi, és hangsúlyozza a jó és a rossz közötti dualista harcot.

A manicheanizmus azt tanítja, hogy a világ két alapvető elvre oszlik: az isteni, örök és változatlan Fényre, valamint az ördögi, időbeli és változó fényre. Sötétség. A Fény az istenit képviseli, míg a Sötétség a sátániat vagy a démonit. Minden emberi lény az anyagi világ csapdájában van, amelyet a Sötétség teremt és irányít. A manicheanizmus célja, hogy felszabadítsa a lelket az anyagi világból, és visszajuttassa az isteni Fénybe. Ez a spirituális megtisztulás folyamatán keresztül érhető el, amely magában foglalja a Sötétség felismerését és elutasítását, valamint a Fény befogadását.

A manicheanizmus az etikus viselkedés és a bűn elkerülésének fontosságát is hangsúlyozza, amit a vele való együttműködés egyik formájának tekintenek. a sötétség. A mozgalom jelentős befolyást gyakorolt a kereszténység fejlődésére, különösen történelmének korai évszázadaiban. A manicheanizmus néhány kulcsfontosságú vonása a következők:

* Dualista világkép: Az univerzum két alapvető elvre oszlik, a Fényre és a Sötétségre. .
* Megváltás spirituális megtisztuláson keresztül: A manicheanizmus célja a lélek felszabadítása az anyagi világból, és visszajuttatása az isteni Fénybe.
* Etikus magatartás: A mozgalom az etikus magatartás és a bűn elkerülésének fontosságát hangsúlyozza.
* Az anyag kerülése: A manicheusok az anyagi világot a Sötétség által teremtettnek és irányítottnak tekintik, ezért igyekeznek túllépni rajta.* Hatás a kereszténységre: A manicheanizmus jelentős hatással volt a kereszténység fejlődésére, különösen történelmének korai évszázadaiban. .