A polarográf megértése: elektromos vezetőképesség mérésére használt eszköz

A polarográf egy anyag elektromos vezetőképességének mérésére szolgáló eszköz. Két elektródából áll, egy álló és egy mozgó, amelyeket a vizsgált anyagba merítenek. A mozgó elektróda mozgása az állóelektróda körüli elektromos tér változását idézi elő, ami viszont áramot idéz elő az elektródák között. Az elektródák között folyó áram arányos a vizsgált anyag vezetőképességével.

A polarográfot Gerhard Friedrich Michel német fizikus találta fel a 20. század elején, és széles körben használták anyagok elektromos vezetőképességének mérésére. Ezt nagyrészt modernebb technikák váltották fel, mint például a négypontos szonda és a pásztázó szondás mikroszkópia. A polarográfot még mindig használják bizonyos speciális alkalmazásokban, például nagy vezetőképességű anyagok tanulmányozásában és a félvezetőkben lévő szennyeződések nagyon alacsony koncentrációjának mérésében. .

A polarográf alapelve azon a tényen alapul, hogy amikor egy anyagot elektromos térbe helyeznek, az anyagban lévő ionok vagy szabad elektronok a mező hatására elmozdulnak, és elektromos áramot hoznak létre. Az elektródák között folyó áramerősség mérésével meghatározható az anyag vezetőképessége.

A polarográf sokoldalú eszköz az anyagok elektromos tulajdonságainak tanulmányozására, és széles körben alkalmazzák, a fémek és félvezetők vizsgálatától a talajellenállás mérése. Továbbra is fontos eszköz a kutatás-fejlesztésben, valamint a minőség-ellenőrzésben és a folyamatfelügyeletben a különböző iparágakban.