A whiggizmus megértése: történelmi politikai ideológia

A whiggizmus egy politikai ideológia, amely a 17. században alakult ki Angliában. Eredetileg a politikusok egy csoportja támogatta III. Vilmos királyt és II. Mária királynőt, akik születésüknél fogva holland származásúak voltak, és az 1688-as dicsőséges forradalom után kerültek a trónra. A „Whig” név a „disznó” szóból származik. Vilmos és Mária támogatóira becsmérlő kifejezésként használták. Idővel a whiggizmus politikai ideológiává fejlődött, amely az egyéni szabadságot, az alkotmányos kormányzást és a jogállamiságot hangsúlyozta. Whigs hitt a tulajdonjogok fontosságában, a magánvállalkozások védelmében és a kormányzati hatalom korlátozásában. Támogatták a vallási toleranciát és a rabszolgaság eltörlését is.
Whiggery a 18. és 19. század folyamán a brit politikában meghatározó erővé vált, olyan prominens személyiségekkel, mint Robert Walpole, William Pitt idősebb és Benjamin Disraeli a párt élén. A whigeket ellenezték a toryk, akik a kormányzás konzervatívabb megközelítését szorgalmazták. Az Egyesült Államokban a „Whig” kifejezést egy olyan politikai párt leírására használták, amely a 19. század elején alakult ki. Az Amerikai Whig Párt a Demokrata-Republikánus Párttal és annak vezetőjével, Andrew Jackson elnökkel szemben alakult meg. A whiggek támogatták a nemzeti fejlődést, a vámokat és az erős szövetségi kormányt, de végül nem jártak sikerrel a hatalom megszerzésére tett erőfeszítéseikben. A „Whiggery” kifejezést ma is használják olyan politikai ideológiák leírására, amelyek az egyéni szabadságot, az alkotmányos kormányzást és a jogállamiság. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kifejezés mai használata nem feltétlenül tükrözi az eredeti Whig-párt sajátos történelmi kontextusát vagy politikáját.