Alulültetés: technika a talaj egészségének és a főnövények növekedésének javítására

Az aláültetés azt a gyakorlatot jelenti, hogy egy második növényt vagy növényeket ültetnek a fő növény, például a kukorica vagy a szója sorai közé. Ez a technika számos előnnyel járhat, többek között:

1. Fokozott talajtermékenység: A főnövény felhasználhatja a talajban lévő tápanyagokat, de az alulültetett növény hozzájárulhat azok pótlásához.
2. Csökkentett gyomnövekedés: Az alulültetett növény felveheti a versenyt a gyomokkal a helyért és a tápanyagokért, csökkentve növekedésüket és megkönnyítve a gyomok elleni védekezést.
3. Javított talajszerkezet: Az alulültetett növény hozzájárulhat a tömörödött talaj feldarabolásához és szerkezetének javításához, ami a fő növény számára előnyös lehet.
4. Megnövekedett biológiai sokféleség: Az alulültetés élőhelyet biztosíthat a hasznos rovarok és más szervezetek számára, ami segíthet a kártevők elleni védekezésben és javíthatja az ökoszisztéma általános egészségét.

Néhány gyakori alulültetett növény:

1. Hüvelyesek: Ezeknek a növényeknek, például a babnak vagy a borsónak a gyökerén csomók találhatók, amelyek nitrogénmegkötő baktériumokat tartalmaznak, amelyek nitrogént biztosíthatnak a fő növény számára.
2. Gabonanövények: Búzát, zabot vagy árpát a kukorica- vagy szójasorok közé alávethetünk, hogy takarónövényt biztosítsunk és javítsuk a talaj egészségét.
3. Retek: Ezeknek a növényeknek mély karógyökere van, amely segíthet feltörni a tömörödött talajt és tápanyagokat hozni a mélyebb rétegekből.
4. Lucerna: Ezt a hüvelyeset gyakran használják gyümölcsösökben és szőlőültetvényekben alulültető növényként, ahol nitrogénnel és egyéb tápanyagokkal látja el a fő növényt.
5. Hajdina: Ennek a növénynek mély karógyökere van, amely segíthet javítani a talaj szerkezetét és tápanyagokat hozni a mélyebb rétegekből. A jótékony rovarok számára is jó nektárforrás.