Az anabaptista hiedelmek és gyakorlatok megértése

Az anabaptista kifejezés az anabaptista mozgalom hiedelmeit és gyakorlatait írja le, amely a 16. században a protestáns reformáció egyik ágaként alakult ki. Az „anabaptista” szó „újrakeresztelõt” jelent, mert ennek a mozgalomnak az egyik kulcshite az volt, hogy a felnõtt hívõket hitük megvallása alapján kell megkeresztelkedni, nem pedig a csecsemõket, ahogyan az akkoriban sok fõbb keresztény felekezetnél volt. Az anabaptisták a személyes megtérés fontosságát, a Biblia tekintélyét, valamint az egyház és az állam szétválasztását is hangsúlyozták. Elutasították a csecsemőkeresztséget, mert azt hitték, hogy az nem szentírási jellegű, és aláássa a felnőttkeresztség jelentőségét. Hittek az összes hívő papságában is, ami azt jelentette, hogy minden keresztény egyenlő Isten előtt, és közvetlen kapcsolatban állt Vele, nem pedig olyan közvetítőkre hagyatkoztak, mint a papok vagy a püspökök.
Az anabaptisztikus hiedelmek és gyakorlatok sok keresztény felekezetre hatással voltak az évszázadok során, beleértve az amishokat, a mennonitákat és a Krisztusban élő testvéreket. Ma még mindig sok olyan egyház és közösség létezik, amelyek anabaptistaként azonosítják magukat, vagy anabaptista gyökerekkel rendelkeznek.