Az autorotáció megértése Rotorcraftban

Az autorotáció az autorotációs forgás egyik fajtája, amely akkor fordul elő a rotorban, amikor nincs kitéve semmilyen külső nyomatéknak. Ez egy önfenntartó forgás, amelyet maga a forgórész belső dinamikája tart fenn, külső bemenet nélkül.

Az autorotáció során a rotorlapátok szögben vannak beállítva, hogy emelőerőt hozzanak létre, még akkor is, ha a rotor nem forog. Ez az emelés olyan nyomatékot hoz létre, amely a forgórészt tovább forog, még a kezdeti impulzus alkalmazása után is. A forgórész forgási sebessége növekszik az emelőerő növekedésével, és a rotor egyre gyorsabban fog forogni, amíg el nem éri a stabil egyensúlyt.

Az autorotációt általában helikoptereknél és más forgószárnyas járműveknél alkalmazzák a repülőgép lelassítására vagy leszállására, amikor motor nem jár. Az autorotációba való belépéssel a pilóta szabályozhatja a repülőgép süllyedési sebességét és biztonságos leszállást hajthat végre anélkül, hogy a hajtóműtől áramra lenne szüksége. Az autorotációt bizonyos helyzetekben is alkalmazzák, amikor a hajtóművet le kell állítani, például karbantartás közben vagy vészhelyzetben.

Az autorotáció kritikus készség, amelyet a helikopterpilóták elsajátítanak, mivel elengedhetetlen a biztonságos leszálláshoz és a vészhelyzeti eljárásokhoz. Az autorotáció bevezetésének és fenntartásának képessége kulcsfontosságú szempont a helikopteres repülési képzésben, és a pilótáknak rendszeresen gyakorolniuk kell ezt a képességet a jártasság biztosítása érdekében.