Az interferometria és alkalmazásai az optikában és képalkotásban

Az interferometria az optikában és a képalkotásban használt technika, amely magában foglalja két vagy több hullám szuperpozícióját, gyakran fénysugarak formájában, hogy interferenciamintát hozzanak létre. Ez a minta információkat tárhat fel a hullámok tulajdonságairól, például amplitúdójukról, fázisukról és térbeli eloszlásukról. Az optikai képalkotás keretében interferometriát használnak két vagy több objektum vagy felület optikai úthosszának különbségeinek mérésére. A referencianyaláb és az egyik objektumról visszaverődő tesztnyaláb egymásra helyezésével egy interferenciaminta jön létre, amely információkat tartalmaz az objektum felszíni topográfiájáról. Ezt a technikát "interferometrikus képalkotásnak" vagy "fázisváltó interferometriának" nevezik. Az interferometriában az interferometria egy adott alkalmazásban vagy technikában történő alkalmazására utal. Például az "interferometrikusan mért" kifejezés olyan mennyiségre utal, amelyet interferometriával határoztak meg, például egy objektum felszíni topográfiáját. Hasonlóképpen, az "interferometrikusan stabil" olyan rendszerre vagy eszközre vonatkozik, amelyet úgy terveztek, hogy az idő múlásával stabil interferenciamintákat tartson fenn, ami számos optika és képalkotás számára fontos. Összefoglalva, az interferometrikus egy határozószó, amely az interferometria használatát írja le egy adott területen. kontextusban vagy alkalmazásban. Gyakran használják a tulajdonságok interferometriával történő mérésének leírására, mint például a felszíni topográfia vagy az optikai úthossz.