A neoskolasztika megértése: filozófiai és teológiai mozgalom
A neoskolasztika filozófiai és teológiai mozgalom, amely a 19. század végén alakult ki, és a 20. század közepéig folytatódott. Aquinói Tamás művei és a skolasztikus módszer iránti megújult érdeklődés jellemezte, amely az ész és az érvelés használatát hangsúlyozza a katolikus doktrína megértésében és védelmében.
A „neoskolasztikus” kifejezést arra használják, hogy megkülönböztessék ezt a mozgalmat az eredeti skolasztikától. a középkorról, miközben elismerte annak a hagyománynak való adósságát is. A neoskolasztikus gondolkodók a modern filozófia és teológia meglátásait igyekeztek alkalmazni az egyház hagyományos tanaira, miközben foglalkoztak a modernitás és a tudományos forradalom kihívásaival is.
A neoskolasztika néhány kulcsfontosságú vonása:
1. Az ész és az érvelés teológiai vizsgálatban való használatára összpontosít, ahelyett, hogy egyszerűen a tekintélyre vagy a hagyományra hagyatkozna.
2. A metafizika fontosságának és a léttanulmányozásnak, valamint Isten és a világ természetének hangsúlyozása.
3. Elkötelezettség amellett, hogy a hit és az értelem inkább kiegészítik egymást, semmint ellentétesek, és hogy harmonikus szintézisben egyesíthetők.
4. Hajlandóság a modern filozófiai és tudományos eszmék iránti elkötelezettségre, ugyanakkor kritikusan értékelni a katolikus tanokkal való összeegyeztethetőségét.
5. A szentségek fontosságának és a kegyelemnek az emberi üdvösségben betöltött szerepének hangsúlyozása.
Néhány nevezetes neo-skolasztikus gondolkodó:
1. Aquinói Tamás († 1274), akinek műveit újra felfedezték, és nagy hatást gyakoroltak a mozgalomra.
2. Joseph Kleutgen (1801-1883), aki sokat írt a hit és az értelem kapcsolatáról.
3. Matthias Joseph Scheeben (1831-1888), aki az egyház tanának neoskolasztikus megközelítését dolgozta ki.
4. Johann Baptist Franzelin (1806-1876), aki kiemelkedő védelmezője volt az egyház szeplőtelen fogantatásáról és Mária mennybemeneteléről szóló tanításainak.
5. Edward Schillebeeckx (1902-2009), aki sokat írt a hit és a modern kultúra kapcsolatáról.
Ez tetszik
Ez nem tetszik
Tartalmi Hiba jelentése
Megosztás
A neoskolasztika egy filozófiai és teológiai mozgalom, amely a 19. században alakult ki, elsősorban Európában, válaszul a modernitás és a felvilágosodás kihívásaira. A „neoskolasztikus” kifejezés a skolasztika újjáéledésére vagy megújítására utal, amely a középkor uralkodó szellemi hagyománya volt.
A neoskolasztika igyekezett újra bekapcsolódni a középkori skolasztikusok, például Aquinói Tamás gondolataiba, miközben az új kihívásokra és kihívásokra is válaszolt. a modern kor felismerései. Célja a teológia és filozófia szigorú és szisztematikus megközelítése volt, amely a katolikus hiten és az Egyház tanításán alapul.
A neoskolasztika néhány kulcsfontosságú jellemzője:
1. Fókuszban az értelem és az érvelés: A neoskolasztikusok úgy vélték, hogy az értelem és az érvelés elengedhetetlen eszközei a hit megértésének és védelmének. Arra törekedtek, hogy szigorú intellektuális vizsgálatot végezzenek, logikai érvelést és empirikus bizonyítékokat használva állításaik alátámasztására.
2. Az egyház tekintélyének hangsúlyozása: A neoskolasztikusok úgy vélték, hogy a katolikus egyház a legfőbb tekintély a hit és az erkölcs kérdéseiben. Arra törekedtek, hogy az Egyház tanításait az ésszel és a bizonyítékokkal összhangban álló módon értelmezzék.
3. Elkötelezettség a hagyományos doktrína mellett: A neoskolasztikusok elkötelezettek voltak az egyház hagyományos tanainak, például Krisztus istenségének, Szeplőtelen Fogantatásának és Mária mennybevételének a mellett.
4. A kegyelem szerepének hangsúlyozása: A neoskolasztikusok úgy vélték, hogy a kegyelem az emberi természet alapvető aspektusa, és szükséges az üdvösséghez. Arra törekedtek, hogy megértsék, hogyan működik a kegyelem a világban, és hogyan nyerhető el az imádság, a szentségek és a jó cselekedetek által.
5. A középpontban a hit és az értelem egysége áll: A neoskolasztikusok úgy gondolták, hogy a hit és az értelem inkább egymást kiegészítő, semmint ellentétes erők. Arra törekedtek, hogy bemutassák a katolikus doktrína racionalitását, és megmutassák, hogyan támasztható alá empirikus bizonyítékokkal és logikus érveléssel.
A neoskolasztikához kapcsolódó figyelemre méltó alakok közé tartozik:
1. Aquinói Tamás: Aquinói domonkos szerzetes volt, akit széles körben a középkor egyik legnagyobb gondolkodójaként tartanak számon. Művei, mint például a Summa Theologica, továbbra is hatással vannak a neoskolasztikus gondolkodásra.
2. Francisco Suarez: Suarez spanyol jezsuita volt, aki kiterjedt teológiáról és filozófiáról szóló írásairól ismert. Gyakran őt tartják a neoskolasztika megalapítójának.
3. Anton Pegis: Pegis egy kanadai jezsuita volt, aki a XX. századi neoskolasztika fejlődésének kiemelkedő alakja volt. Sokat írt olyan témákról, mint Isten természete, a megtestesülés, valamint a hit és az értelem kapcsolata.
4. Karl Rahner: Rahner német jezsuita volt, aki a hit és a modern kultúra kapcsolatáról szóló munkájáról ismert. Gyakran hozzák kapcsolatba a neoskolasztikus mozgalommal, bár annak néhány kulcsfontosságú tételével is jelentős nézeteltérései voltak.
Összességében a neoskolasztika fontos intellektuális és spirituális hagyományt képvisel a katolikus egyházon belül, amely a modernitás kihívásaival igyekszik megbirkózni, miközben megalapozott marad. az egyház tanításaiban és a múlt bölcsességében.
Ez tetszik
Ez nem tetszik
Tartalmi Hiba jelentése
Megosztás
