A kiközösítés pusztító hatásai a mentális egészségre

A kiközösítés a társadalmi elutasítás vagy kirekesztés egy formája, amely súlyos negatív hatással lehet az egyén mentális és érzelmi jólétére. Magában foglalja egy személy vagy csoport szándékos kizárását a társadalmi interakciókból, tevékenységekből vagy eseményekből, gyakran büntetésként vagy társadalmi normák érvényesítése céljából.

A kiközösítés számos formát ölthet, többek között:

1. Társadalmi elszigeteltség: Kizárják a társasági összejövetelekből, eseményekből vagy tevékenységekből, így az egyén egyedül érzi magát és elszakad a többiektől.
2. Verbális kizárás: Az egyént szándékosan kirekesztő vagy lealacsonyító becsmérlő nyelvezetnek, sértésnek vagy lejáratásnak kitéve.
3. Fizikai kirekesztés: Megtagadják a hozzáférést bizonyos terekhez vagy erőforrásokhoz, például osztályteremhez, irodához vagy szabadidős létesítményhez.
4. Internetes zaklatás: Technológia használata az egyén online zaklatására, megfélemlítésére vagy megalázására.
5. Kerülés: Egy egyén vagy csoport szándékos és tartós elkerülése, gyakran büntetésként vagy társadalmi normák érvényesítése céljából.

A kiközösítés hatásai súlyosak és hosszan tartóak lehetnek, elutasítás érzéséhez, alacsony önbecsüléshez, depresszióhoz, szorongás, sőt öngyilkossági gondolatok is. Fizikai egészségügyi problémákhoz is vezethet, mint például megnövekedett vérnyomás, pulzusszám és stresszhormonszint.

Fontos megjegyezni, hogy a kiközösítés lehet szándékos és nem szándékos is. Míg a kiközösítés egyes formái szándékos és rosszindulatúak, mások öntudatlanok vagy nem szándékosak lehetnek, például amikor valakit megjelenése, háttere vagy meggyőződése miatt kizárnak egy társadalmi csoportból.

Összességében elmondható, hogy a kiközösítés a társadalmi elutasítás káros formája, amely súlyos negatív hatások az egyén mentális és érzelmi jólétére. Fontos, hogy tisztában legyünk a kiközösítés formáival, és lépéseket tegyünk annak megelőzése érdekében közösségeinkben és társadalmi interakcióinkban.