Mikrotonalitás felfedezése a zenében

A mikrotonalitás a félhangnál kisebb hangközök használatát jelenti a zenében. A nyugati zenében megszoktuk, hogy egy 12 tónusú egyenlő temperamentum skálán alapuló zenét hallunk, ahol minden félhang a legkisebb használt hangköz. Azonban sok más kultúra és zenei hagyomány használja a mikrotónusokat zenéjük alapvető részeként.
A mikrotonok a zene különféle formáiban megtalálhatók, többek között:
* arab maqamat (módok)
* indiai klasszikus zene
* perzsa klasszikus zene
* török makam
* Balkán népzene* Jazz és improvizáció

A mikrotónusok használata olyan gazdagságot és mélységet adhat a zenének, ami a hagyományos, 12 hangos egyenlő temperamentum skálával nem lehetséges. Finomabb variációkat tesz lehetővé a hangmagasságban, és a feszültség és az elengedettség érzését keltheti, ami csak az ilyen típusú zenékre jellemző.

A nyugati zenében a mikrotonalitást olyan zeneszerzők kutatták, mint Claude Debussy, Olivier Messiaen és Ligeti György. . A mikrotonalitás azonban csak az utóbbi években vált szélesebb körben elfogadottá és használatossá a populáris zenében.

Példák a mikrotonális zenére:

* „A jól hangolt zongora”, Ligeti, amely széles körben használja a mikrohangokat.* „Crazy” Gnarls Barkley, amely egy mikrotonális dallamot használ John Adams „Microtonal Madness” című kórusában, amely egy mikrotonalitást vizsgáló szólózongorára készült darab* „Microtonal Jazz” a Microtonal Jazz Quartettől, amely improvizációiban mikrotónusokat tartalmaz.