A rejtettség története és hanyatlása: A női identitást magában foglaló jogi koncepció megértése

A fedezet olyan jogi fogalom volt, amely a 19. század végéig számos közjogi joghatóságban létezett, így Angliában és az Egyesült Államokban is. Úgy ítélte meg, hogy amikor egy nő férjhez ment, személyazonosságát a férje identitását feltételezi, és a nő az ő hatalmának és ellenőrzésének alávetette magát.

Fedezetten egy házas nőnek nem volt jogi létezése a férjétől elkülönülten. Nem köthetett szerződéseket, nem perelhetett, nem lehetett beperelni, és nem birtokolhatott tulajdont a saját nevében. Minden joga és kötelezettsége férje státuszához és cselekedeteihez kötött. Ez azt jelentette, hogy ha a férje meghal, elveszíti minden törvényes jogát és védelmét, és férje családjától vagy más férfi rokonaitól lesz függővé, hogy eltartsa.

A fedezet azon az elgondoláson alapult, hogy a nők alacsonyabb rendűek, mint a férfiak, és szükségük van férjük védi. Számos diszkriminatív gyakorlat igazolására használták, ideértve a házas nők tulajdonjogának megtagadását, a bántalmazott feleségek jogi védelmének hiányát és a házas nők kizárását bizonyos szakmákból vagy tevékenységekből.

A 19. század végén elkezdődött a rejtés. A feminista aktivisták és reformerek megkérdőjelezik, akik azzal érveltek, hogy ez egy igazságtalan és elavult gyakorlat, amely állandósította a nemek közötti egyenlőtlenséget. A 20. század folyamán számos joghatóság fokozatosan eltörölte a fedezetet, és ma már nem része a legtöbb országban a jogrendszernek.