A zászlózás története és jelentősége a vallási hagyományokban

A zászlós az a személy, aki gyalog sétál vagy utazik, gyakran vezeklés vagy lelki fegyelemként. A kifejezés a latin "flagellum" szóból származik, ami "ostort" vagy "ostort" jelent. Egyes vallási hagyományokban a flagellánsok megkorbácsolták magukat vagy másokat a bűnök engesztelése vagy a lelki megtisztulás érdekében.

A zászlózás gyakorlatát a történelem során különböző kultúrákban és vallásokban figyelték meg, beleértve a kereszténységet, az iszlámot és a hinduizmust. Egyes esetekben a korbácsolást a gyarlóság egy formájának tekintették, ahol az egyén fizikai fájdalomnak vagy kellemetlen érzésnek veti alá magát, mint módja annak, hogy megalázza magát Isten előtt vagy szellemi megvilágosodást érjen el. A modern időkben a korbácsolás gyakorlata nagyrészt kiesett szívességet, és ez már nem általános gyakorlat a legtöbb vallási hagyományban. Azonban a „zászló” kifejezést továbbra is metaforikusan lehet használni valakinek olyan leírására, aki túlságosan önkritikus vagy büntető önmagával szemben.