Az Oboli története és jelentősége az ókori Görögországban

Az obolus (többes szám: oboli) egy ókori görög pénzegység. Ez egy kis ezüst vagy bronz érme volt, amelyet mindennapi vásárlások, például ételek és italok fizetésére használtak. Az „obolus” szó a görög „obolos” szóból ered, ami „érmét” jelent.

Az oboli pénzeszközként való használata a Kr.e. 6. századra nyúlik vissza, az ókori Görögország archaikus időszakában. Abban az időben az obolit elektrumból, a természetben előforduló arany és ezüst ötvözetéből készítették. Később, a klasszikus korszakban (Kr. e. 5-4. század) az obolit ezüstből és bronzból készítették.

Az obolit kisebb egységekre, úgynevezett "drahmákra" osztották, amelyeket tovább osztottak "obolokra". Egy drachma hat obolinak felelt meg. Az obolus értéke a helytől és az időszaktól függően változott, de általában a drachma 1/16-át érte el.

Az obolus fizetőeszközként való használata visszaszorult a hellenisztikus időszakban (Kr. e. 3-1. század), mivel a nagyobb címletek az érmék elterjedtek. Az "obolus" szót azonban továbbra is a görög nyelvben használták kis mennyiségű pénz vagy egyéb tárgyak mértékegységeként.