A Badgir: Hagyományos perzsa építészeti elem a hűtéshez és a szellőzéshez

A Badgir (perzsa: بادگیر) egy szélfogó, egy hagyományos építészeti elem, amelyet az ókori Perzsiában (ma Irán) használtak a hűvös szellő felfogására és az épületekbe való bevezetésére a forró nyári hónapokban. Jellemzően egy magas, keskeny szerkezet, minden oldalon nyílásokkal, amelyek lehetővé teszik a szél bejutását és bejutását az épületbe egy csatorna- és szellőzőrendszeren keresztül. A badgir gyakran megtalálható a hagyományos perzsa otthonokban, különösen Irán sivatagi régióiban, ahol az éghajlat forró és száraz nyáron.

A badgir a szél által biztosított természetes szellőzést használja az épület hűtésére. A szél a minden oldalon lévő nyílásokon keresztül behatol a badgirba, majd egy szellőző- és csatornarendszeren keresztül vezeti be, amely az épületbe vezeti. Ahogy a szél áthalad a szellőzőnyílásokon, lehűti az épületen belüli levegőt, a klímaberendezéséhez hasonló hűsítő hatást biztosítva. A badgir emellett segít csökkenteni a hőnyereséget az épületben azáltal, hogy elzárja a közvetlen napfényt és árnyékot biztosít.

Funkcionális rendeltetése mellett a badgir a hagyományos perzsa tervezés fontos építészeti elemének is számít. Gyakran bonyolult faragványokkal és díszítéssel díszítik, és az elegancia és a kifinomultság szimbólumának tekintik. A badgirt számos híres történelmi épületben használták Iránban, például a teheráni Golestan-palotában és a Shiraz-i Nasir-ol-Molk mecsetben. Összességében a badgir a hagyományos perzsa építészet fontos része, amelyet évszázadok óta használnak hűtést és szellőzést biztosít forró és száraz éghajlaton. Egyedülálló kialakítása és funkcionális célja Irán számos történelmi épületének népszerű elemévé tették, és a modern időkben is használják.