A Shabbat megértése: A zsidó pihenés és istentisztelet napja

A Shabbat (héberül: שבת) a héber szó „pihenést” vagy „nyugvást” jelent, és ez a zsidó pihenés és istentisztelet napja, amely szombaton, a hét hetedik napján van. Ez egy olyan nap, amikor a zsidókat arra kérik, hogy hagyjanak fel a munkával, és vegyenek részt vallási és spirituális tevékenységekben.

A szombat betartása a judaizmus egyik legfontosabb és legalapvetőbb gyakorlata, és a zsidó hagyomány és identitás központi részének tekintik. A szombat megtartása azon a bibliai parancson (2Móz 20:8-11) alapul, hogy "emlékezz a nyugalom napjáról" és tartsd meg azt.

Sábát péntek este napnyugtakor kezdődik és szombat este napnyugtakor ér véget. Ez idő alatt a zsidóknak tilos bizonyos tevékenységeket folytatniuk, mint például a munkavégzés, az elektromos vagy elektronikus eszközök használata, az írás és a tárgyak egyik helyről a másikra szállítása. Ehelyett arra biztatják őket, hogy imádságban, tanulásban és pihenéssel töltsék a napot, és töltsenek időt a családdal és a közösséggel.

Sabbat ünnepe a lelki megújulás és a megújulás ideje, és ez az az időszak, amikor a zsidók összejönnek istentiszteletre. , tanulni és ünnepelni örökségüket. Ez egy olyan időszak is, amikor a zsidók elmélkednek Istennel és az őket körülvevő világgal való kapcsolatukon, és amikor a béke, az öröm és az elégedettség érzését igyekeznek ápolni életükben.