Az ókori görög mitológia és építészet ikonikus Parthenosza

A Parthenosz (görögül: Παρθένος) az ókori görög mitológiában és építészetben használt kifejezés egy meztelen női alak szobrára vagy képére, amelyet gyakran Athéné vagy Aphrodité istennőként ábrázolnak. Maga a „parthenos” szó görögül „szüzet” jelent, és ezt a kifejezést használták ezeknek a szobroknak a leírására, mert gyakran nőtlennek és tisztának ábrázolták őket.

A leghíresebb Parthenosz az athéni Parthenon, amely a görögországi Parthenonban állt. amelyet az ie 5. században építettek, és Athéné istennőnek szentelték. A szobrot Phidias faragta, és az ókori Görögország egyik legnagyobb művészi teljesítményének tartották. Hatalmas építmény volt, több mint 40 láb magas, elefántcsontból és aranyból készült.

A Parthenos nemcsak műalkotás volt, hanem az athéni hatalom és kultúra szimbóluma is. Azt mondták, hogy a szobor olyan gyönyörű, hogy bárkit, aki ránézett, félelmet és csodálatot kelthet. A Parthenos az ókori görög kultúra ikonikus szimbólumává vált, és ma is az emberi történelem egyik legnagyobb műalkotásaként ünneplik és tanulmányozzák.