Mi az abszolútum a nyelvészetben?

A nyelvészetben az abszolutív olyan nyelvtani funkciót jelent, amely a mondat fő vagy legfontosabb elemét jelöli meg. Jellemzően egy intransitív mondat alanyának vagy egy tranzitív mondat tárgyának jelzésére szolgál. Sok nyelvben az abszolutívum egy adott nyelvtani esettel van jelölve, például a névelős eset latinban vagy a szubjektív eset a japánban.

Például a "A macska aludt" mondatban a "macska" az abszolútum, mert a mondat fő eleme, és a névelős esettel jelöljük. A „A macska az ágyon aludt” mondatban a „macska” még mindig abszolutív, de most egy másik esettel (datív esettel) jelöljük, hogy jelezze az „aludt” ige közvetlen tárgyaként betöltött szerepét.

Egyes nyelvekben, például a japánban, az abszolutívum nem egy konkrét esettel van jelölve, hanem egy adott nyelvtani partikulával vagy szórenddel. Például a japán nyelvben az abszolutívust jellemzően wa partikula jelöli, ami azt jelzi, hogy az előtte álló főnév a mondat alanya. Tehát a "A macska aludt" mondatban a "macska" a wa részecskével van jelölve, jelezve, hogy ez az abszolútum.