A Dharmakaya megértése: A végső valóságtest a buddhizmusban

A dharmakaya (szanszkrit: धर्मकाय, Wylie: lhag mthong) a buddhizmusban a valóság végső természetére utaló kifejezés. Gyakran fordítják „valóságtestnek” vagy „a valóság testének”.

A mahájána buddhizmusban a dharmakaya a Buddha három testének egyike, a nirmanakaya (a megnyilvánulási test) és a szambhogakaya (az élvezeti test) mellett. Ezt a három testet Buddha megvilágosodott állapotának különböző aspektusaiként tekintik, és ők képviselik azt a különféle módot, ahogyan Buddha megjelenik az érző lények előtt, hogy tanítsa őket, és vezesse őket a megvilágosodás felé vezető úton. A dharmakaya a végső valóság, minden jelenség mögött áll, és minden dolog valódi természetének tekintik. Túl van minden fogalmon és kettősségen, és minden bölcsesség és megértés forrásának tekintik. Ebben az értelemben a dharmakayát gyakran a „végső igazságnak” vagy az „abszolút valóságnak” nevezik.

A vadzsrajána buddhizmusban a dharmakayát az „üresség” (shunyata) fogalmával is társítják, amely az az elképzelés, hogy minden jelenség üresek az eredendő létezéstől, és létezésük más tényezőktől függ. Ezt a megértést a megvilágosodáshoz vezető út kulcsfontosságú aspektusának tekintik, mivel lehetővé teszi a gyakorlók számára, hogy átlássanak az eredendő létezés illúzióján, és megértsék a valóság valódi természetét.

Összességében elmondható, hogy a dharmakaya központi fogalom a mahajána és a vadzsrajána buddhizmusban, és ez a Buddha a valóság természetéről és a megvilágosodáshoz vezető útról szóló tanításainak alapvető aspektusa.