A sztúpa megértése – a buddhista megvilágosodás szimbóluma

A sztúpa (szanszkrit: स्तूप, ejtsd: "stoo-pa") egy kupola alakú építmény, amely a buddhista építészet része. Gyakran építik szent ereklyék vagy műtárgyak elhelyezésére, és Buddha tanításainak és megvilágosodásának szimbólumaként tartják számon.

A „sztúpa” szó a szanszkrit „stūpa” szóból származik, ami „kupacot” vagy „halmot” jelent. Az eredeti sztúpák egyszerű föld- és kőhalmok voltak, amelyek azt a helyet jelölték meg, ahol Buddha prédikált, vagy ahol elérte a megvilágosodást. Idővel ezeket a halmokat bonyolultabb, kőből, téglából és egyéb anyagokból készült szerkezetek váltották fel.

A sztupákat gyakran díszítik bonyolult faragványok, festmények és szobrok, amelyek a buddhista mitológia és tanítások jeleneteit ábrázolják. Körülvehetik őket egy korlát vagy fal is, amely körülveszi a szent teret. A sztúpa tetejét jellemzően egy napernyő- vagy esernyőszerű szerkezet koronázza meg, amelyet "torannak" neveznek, ami Buddha bölcsességét és együttérzését szimbolizálja.

A sztúpákat a buddhizmus szentnek tekinti, és gyakran látogatják el zarándokok, akik tiszteletüket róják, spirituális útmutatást keresni. Úgy gondolják, hogy gyógyító erejük is van, és egyes sztúpák állítólag olyan ereklyéket vagy tárgyakat tartalmaznak, amelyek betegségeket gyógyítanak vagy szerencsét hoznak.