Az önmegvalósítás megértése: a jelek és következmények felismerése

Az önmegvalósítás egy olyan kifejezés, amelyet egyes egyének azon hajlamának leírására használnak, hogy lekicsinyeljék vagy minimalizálják saját eredményeiket, képességeiket vagy tulajdonságaikat. Az önelégült emberek sikereiket a szerencsének vagy külső tényezőknek tulajdoníthatják, nem pedig saját képességeiknek vagy erőfeszítéseiknek. Ezenkívül túlságosan kritikusak lehetnek önmagukkal és munkájukkal szemben, és nehezen fogadják el mások dicséretét vagy elismerését.

Az öntörvény többféleképpen is megnyilvánulhat, például:

1. Szerénység: Az öntörvényű egyének szerény hozzáállást tanúsíthatnak, kerülik a dicsekedést vagy a teljesítményeikről való beszélést.
2. Alázat: alázatosnak mutatják be magukat, és inkább mások hozzájárulását hangsúlyozzák, mint a sajátjukat.
3. Önbecsmérlés: viccelődhetnek vagy olyan megjegyzéseket űzhetnek, amelyek lealacsonyítják magukat, vagy minimálisra csökkentik az eredményeiket.
4. Perfekcionizmus: Az öntörvényű egyének irreálisan magas követelményeket állíthatnak maguk elé, és alkalmatlannak érzik magukat, ha nem teljesítik ezeket a normákat.
5. Nehézségek elfogadni a dicséretet: Elháríthatják vagy elutasíthatják a bókokat, sikereiket a szerencsének vagy külső tényezőknek tulajdonítják, nem pedig saját képességeiknek.

Fontos megjegyezni, hogy az öntörvényűség pozitív és negatív tulajdonság is lehet. Ez egyrészt az alázat és a mások meghallgatására való hajlandóság jele lehet, másrészt az alacsony önbecsülés, valamint a saját erősségek és teljesítmények felismerésének képtelensége is.