Probléma a „buta” használatával a kognitív és értelmi fogyatékosság leírására

A némaság egy olyan kifejezés, amelyet a múltban számos kognitív és értelmi fogyatékosság leírására használtak, beleértve a mentális retardációt, az autizmust és más fejlődési rendellenességeket. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezt a kifejezést már nem tekintik megfelelő vagy tiszteletteljes kifejezésnek az ilyen állapotú egyénekre való hivatkozására.

A „buta” szó használata kognitív vagy értelmi fogyatékossággal élő személyek leírására több okból is problémás:

1. Fenntartja a negatív sztereotípiákat: A „buta” szót régóta az értelmi fogyatékos emberekről alkotott negatív sztereotípiákkal társítják, és kevésbé tehetségesnek és kevésbé intelligensnek mutatják be őket, mint mások. Ez diszkriminációhoz, megbélyegzéshez és alacsony elvárásokhoz vezethet az ilyen állapotú egyénekkel szemben.
2. Képes: A „buta” szó használata kognitív vagy értelmi fogyatékossággal élő személy leírására képesista, ami azt jelenti, hogy fenntartja a fogyatékossággal kapcsolatos káros sztereotípiákat és attitűdöket. Ez azt jelenti, hogy valami eredendően rossz vagy hiányos van az ilyen állapotú egyénekben, ahelyett, hogy felismernék erősségeiket és képességeiket.
3. Elavult: A "buta" kifejezést nagyrészt tiszteletteljesebb és pontosabb kifejezések váltották fel, mint például az "értelmi fogyatékosság" vagy a "fejlődési rendellenesség". Ezek a kifejezések felismerik a kognitív és intellektuális működés összetett természetét, és hangsúlyozzák az egyes személyek egyéni erősségeit és szükségleteit.

Röviden: nem helyénvaló a „buta” szót használni a kognitív vagy értelmi fogyatékossággal élő személyek leírására. Ehelyett tiszteletteljes és pontos nyelvezetet kell használnunk, amely felismeri minden ember sokféleségét és egyéniségét, függetlenül képességeitől vagy fogyatékosságaitól.