Shakespeare nyelvének és stílusának megértése

A Shakespeare a William Shakespeare műveiben található nyelvre, stílusra és témákra utal. Íme néhány fő jellemzője a Shakespeare-i nyelvnek és stílusnak:

1. Erzsébet-kori angol: Shakespeare az Erzsébet-korszakban írt, amelyet az angol nyelv jellegzetes formája jellemez, amely különbözött a modern angoltól. Ide tartoznak a ma már nem használt szavak és kifejezések, valamint a modern angolban kevésbé elterjedt nyelvtani szerkezetek.
2. Költői nyelv: Shakespeare költői nyelvezetéről volt ismert, amely gyakran tartalmazott metaforákat, hasonlatokat és egyéb beszédformákat. Gyakran használt alliterációt és asszonanciát is, hogy zenei minőséget teremtsen írásában.
3. Összetett mondatszerkezet: A Shakespeare-féle mondatok meglehetősen hosszúak és összetettek lehetnek, és több tagmondatot és kifejezést tartalmaznak, amelyek egymásba vannak ágyazva. Emiatt írását időnként nehéz követni, de a mélység és az összetettség érzését is keltheti.
4. Gazdag szókincs: Shakespeare a nyelv mestere volt, sok olyan szót és kifejezést alkotott meg, amelyeket ma is használnak. Figyelemre méltó képessége volt arra is, hogy a helyszínen új szavakat és kifejezéseket alkosson, ami hozzájárult művei tartós népszerűségéhez.
5. Univerzális témák: Annak ellenére, hogy Shakespeare a 16. és 17. században írt, művei ma is nagy visszhangot keltenek a közönség körében, mert olyan univerzális témákkal foglalkoznak, mint a szerelem, a bosszú, a becsvágy és a halandóság. Drámái és versei is tele vannak szereplőkkel, akik ma is aktuális módon küzdenek meg ezekkel a témákkal.

Shakespeare-i nyelvezetre és stílusra a következő idézetek találhatók:

* "Lenni vagy nem lenni: azaz a kérdés" (Hamlet, 3. felvonás, 1. jelenet)
* "Rómeó, Rómeó, miért vagy Rómeó?" (Rómeó és Júlia, 2. felvonás, 2. jelenet)
* "Az egész világ egy színpad, és minden férfi és nő csak játékos" (As You Like It, 2. felvonás, 7. jelenet)
* "Saját énedhez légy igaz " (Hamlet, 1. felvonás, 3. jelenet)
* "Mi van a névben? Az, amit más néven rózsának nevezünk, édes illata lenne" (Rómeó és Júlia, 2. felvonás, 2. jelenet)