Az anabaptisták radikális hiedelmei és gyakorlatai

Az anabaptisták protestáns keresztények egy csoportja, amely a 16. században jelent meg, különösen Svájcban és Németországban. Az "anabaptista" név a görög "ana" szavakból származik, jelentése "újra" és "baptizo", azaz "keresztelni". Ez arra a meggyőződésükre vonatkozik, hogy a felnőtteket újra meg kell keresztelni, miután tudatosan elhatározták, hogy Jézus Krisztust követik. Az anabaptisták a radikális reformáció részei voltak, egy olyan mozgalomnak, amely az egyház és a társadalom megreformálására törekedett a Biblia és a Biblia értelmezése alapján. Jézus tanításai. Elutasítottak a bevett egyházak számos hagyományos gyakorlatát és hitét, mint például a csecsemőkeresztséget, a szentségek használatát és az államegyház tekintélyét. Ehelyett a személyes megtérést, a felnőtt keresztelkedést és az egyszerű, szent élet fontosságát hangsúlyozták.

Az anabaptisták néhány kulcsfontosságú hiedelme és gyakorlata a következők:

1. Felnőttkeresztség: Az anabaptisták úgy gondolták, hogy csak azok a felnőttek keresztelkedhetnek meg, akik tudatosan döntöttek Jézus Krisztus követése mellett. Elutasították a csecsemőkeresztséget, mint érvénytelen gyakorlatot, amely nem tükrözi a Biblia tanításait.
2. A hívők gyülekezete: Az anabaptisták úgy gondolták, hogy az egyháznak csak hívőkből kell állnia, nem pedig hívőkből és hitetlenekből. Elutasították az államegyház gondolatát, amely a társadalomra kényszerítette tekintélyét.
3. Elkülönülés a világtól: Az anabaptisták úgy gondolták, hogy a keresztényeknek el kell különülniük a világtól, és szent életet kell élniük. Ez a társadalom számos szokásának és gyakorlatának elutasítását jelentette, például a díszes ruhák viselését vagy a háborúban való részvételt.
4. Ellenállás hiánya: Az anabaptisták úgy gondolták, hogy a keresztényeknek nem kell erőszakkal ellenállniuk a gonosznak, hanem inkább fordítsák el a másik arcukat, és bízzanak Isten igazságosságában. Ez oda vezetett, hogy azok üldözték és gyakran megölték őket, akik szembehelyezkedtek a hitükkel.
5. Javak közössége: Az anabaptisták úgy gondolták, hogy a keresztényeknek meg kell osztaniuk a javaikat, és javak közösségében kell élniük, ahol minden dolog közös. Ez az Apostolok cselekedetei 2:44-45 és 4:32-35 értelmezésén alapult, amelyek leírják, hogy a korai keresztény közösség megosztja birtokát és harmóniában él egymással.

Az anabaptistákat súlyos üldöztetések érték a 16. és 17. században, különösen Svájc és Németország. Sokukat megöltek, vagy arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonukat, hogy elkerüljék az üldözést. Ennek ellenére mozgalmuk tovább növekedett, és elterjedt Európa más részein és azon túl is. Manapság számos felekezet van, amelyek gyökerei az anabaptista mozgalomra vezethetők vissza, mint például az amishok, a mennoniták és a testvérek Krisztusban.