A manicheizmus megértése: a fény és a sötétség szinkretista vallása

A manicheizmus egy vallási és filozófiai mozgalom, amelyet Mani próféta (i.sz. 216-276) alapított a Kr.u. 3. században. Ez egy szinkretista vallás, amely egyesíti a zoroasztrianizmus, a kereszténység, a gnoszticizmus és a buddhizmus elemeit. A manicheizmus azt tanítja, hogy az univerzum két alapvető elvre oszlik: az istenire és a sátánira. Az isteni a fénnyel, a jósággal és a szellemi világgal, míg a sátáni a sötétséggel, a gonosszal és az anyagi világgal társul. Az emberi lények e két elv között vannak, és választaniuk kell, melyik oldalt követik. A manicheizmus az önmegtagadás és az aszkézis fontosságát is hangsúlyozza, valamint a gnózis (szellemi tudás) elérését meditáción és önvizsgálaton keresztül. Elutasítja az anyagi világot és a testet, a sátáni elv teremtményének tekintve őket.

A manicheizmus a Közel-Keleten és Európában a középkorban népszerű volt, de végül a katolikus egyház és más vallási tekintélyek elnyomták. Ma a legtöbb keresztény felekezet eretnekségnek tekinti. Néhány modern spirituális kereső azonban értékesnek találta az univerzum kettősségéről és az önmegtagadás fontosságáról szóló tanításait.