A gasztrophilizmus elfeledett elmélete: Az elme-bél kapcsolat feltárása

A gasztrophilizmus egy olyan kifejezés, amelyet a 20. század elején alkottak meg a gyomor és az elme közötti hipotetikus kapcsolat leírására. A gasztrofilizmus mögött meghúzódó gondolat az volt, hogy az agy helyett a gyomor az intelligencia és a tudat elsődleges székhelye.

A gasztrofilizmus fogalmát Henri Piéron francia orvos és filozófus dolgozta ki, aki azt állította, hogy a gyomor nem csupán emésztőszerv. hanem a gondolatok és érzelmek központja is. Piéron szerint a gyomor az agytól függetlenül képes volt az információkat feldolgozni és döntéseket hozni, és ez volt az intuíció, a kreativitás és más magasabb szintű kognitív funkciók forrása.

A gasztrofilizmust a tudományos közösség akkoriban nagyrészt elutasította, és ez már nem tekinthető érvényes tudományos elméletnek. A gasztrofilizmus egyes támogatói azonban továbbra is azzal érvelnek, hogy a gyomor fontos szerepet játszik a mentális folyamatokban és az érzelmi élményekben, és hogy az elme és a test szorosabban összefügg egymással, mint azt a hagyományos nyugati orvoslás elismeri.