A Harakiri története és jelentősége az ókori Japánban

A harakiri (más néven hara-kiri) egy japán kifejezés, amely a kizsigerelés általi rituális öngyilkosságra utal, amelyet jellemzően a szamurájok hajtottak végre az ókori Japánban. A "harakiri" szó két részből áll: "hara", ami "hasat" jelent, és "kiri", ami azt jelenti, hogy "vágás". A hagyományos japán kultúrában a harakirit nemes és tiszteletreméltó cselekedetnek tartották a szamurájok számára, akik elveszítették a szamurájukat. úr, vagy megbecstelenítették. Ezt úgy tekintették, mint a becsület helyreállításának és a család szégyenének elkerülésének módját. A szertartás során a szamuráj kardot rántott, és mélyen átvágta a hasát, általában közvetlenül a bordaív alatt. Ez gyors vérveszteséget és néhány percen belüli halált okozna.

A harakiri gyakorlata nagyrészt eltűnt a modern Japánban, és mára az ország feudális múltjának ereklyéjének tekintik. A "harakiri" kifejezést azonban még mindig metaforikusan használják minden nagy áldozatot vagy önmegtagadást jelentő cselekedet leírására.